Megvoltál. Csak az a kérdés, mennyibe kerül. Hány olyan pillanat volt, amikor visszatartottad magad – és utána azon jártál az eszed, mit kellett volna mondanod. Hányszor volt az, hogy mások vették át a szót, amit te fogalmaztál meg magadban. Hány lehetőség maradt ki, mert nem szóltál bele idejében.
A csend is döntés. Csak általában nem tudatos döntés – hanem egy reflexszerű visszahúzódás, amelyet annyiszor ismételtél, hogy már természetesnek érzed.
Gondolj arra az emberre, aki ma ugyanolyan csendesen ül a megbeszéléseken, mint te – és fél évvel ezelőtt lefoglalt egy alkalmat. Ma más. Nem azért, mert valaki megtanította, mit mondjon. Azért, mert meglátta, mitől hallgatott – és ez megváltozott.
Nem kell kínzónak lennie a helyzetnek ahhoz, hogy érdemes legyen változtatni. Elég, ha érzed: van valami, amit nem mondasz – pedig lenne mit.
Nem azért kell eljönnöd, mert gond van. Hanem mert van egy hang benned, amelyet még nem hallott senki – és ideje, hogy hallja.
Ha még valami visszatart – nézzük meg, mi az.